Faust Doktor és az Ördög, azaz a fekete mágusokról

Faust, egy német legenda főszereplője. Egy fiatal tudóst ábrázol, ki elégedetlen helyzetével és végső kétségbe esésében egyezséget köt az ördöggel.

Johann Georg Faust valóban létező személy volt, aki asztrológiát, alkímiát és okkult művészetet űzött a német reneszánsz idején. De egyes hivatkozások szerint, sok más alakja is volt, akiről formálódhatott a legenda. Egy dolog egyezett azonban közöttük, mindegyik felmerült alakot boszorkányság miatt üldöztek. Tehát a történet mely körbeöleli őt, nem véletlen. Egy sikeres férfit mutat be, aki elégedetlen addigi helyzetével és végső kétségbeesésében, vagy talán kíváncsiságából fakadóan egyezséget köt az Ördöggel.

Az alku időtartalma 24 év a feljegyzések szerint, ennyi idő áll rendelkezésére Faustnak, hogy kiélje minden hatalmát és gyönyörét az anyagi világban, míg az Ördög, Mefisztó magával nem ragadja a pokolba lelkét, saját szolgálatára. Egyes elképzelések szerint, nem a hatalom megszerzése indokolta Faust döntését, hanem egy lány szerelmének elérése hajtotta a gonosz igája alá.

http://e621.net/data/sample/49/ac/49ac8223309dea54026854a318a1b61a.jpg?1310416226

A reneszánsz ideje alatt, számos varázskönyv született, melyet Faustnak tulajdonítottak. Ebben leírja tapasztalatait és praktikáit, melyet megszerzett hatalmának és korábbi munkásságának köszönhetően megismert.

Általában a négy elem szellemeit idézte meg és állította saját szolgálatára. Mindegyik specifikus képességgel rendelkezett, mely lényegében kiterjesztette a mágus érzékeit. Távolba ható képessége így megsokszorozódott és területileg se határolta semmi. Képessé vált átkok és hatások továbbítására, teleportációra, jövőbelátásra, tárgyak és személyek felderítésére és sok más egyéb dologra.

Maga az idézés nagyon sokrétű volt. A körök és okkult jelek felvésését követően, mely által a mágus élővé tette a szimbólumokat, kísérte azt a szavak használata. Először a nyitó imát használt, elég érdekes módon, Isten hatalmát és Krisztus erejét is beleépítve, hogy biztosítsa magát a nem kívánatos behatásoktól. Aztán jött a könyörgés,ami maga az idézés, mely dolgot követett a kikérdezés (valóban az jelent-e meg, amit behívtak) és a lény feladatának kiszabása. Végül a távozás rituáléja, mely által elküldhető lett a szellem, lezárva ezzel a két világot.

Mivel Faust fekete mágiát használt, ezért életének és elméjének ereje is csökkenőben volt. Az állandó sötét örvénylés és jelenések, illetve az erő kordában tartása mind inkább nagyobb kihívások elé állította. Sok fekete mágus, ezért energiájának nagy részét önmagának életben tartására használta, nem riadva meg semmitől, az erkölcsiséget és emberi józanságot teljesen levetve. Akár életerőt is vett el más emberektől, rituális véráldozatok, vagy sima energia elszívás által. Emiatt keletkezett a legtöbb vámpírlegenda is az idők során. Manapság is találnak a régészek olyan sírokat, melyben a tetemet a település lakói súlyos kövekkel és karókkal szegeztek a földbe, félve a holt visszatérésétől. De persze a nagyobb fekete mágusok el se jutottak idáig, egyes tagjaik akár a mai napig kóborolhatnak a világban, egyes elképzelések szerint.

Írásomat egy idézettel zárnám, mely meghatározza minden fekete művész állapotát:

A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör.

Johann Wolfgang von Goethe: Faust