Halloween éjszakája

A hallow, szentet jelent. A halloween, azaz all hallows jelenti a mindenszenteket, de ezt a változatot október 31.-én este ünnepelik, főleg angolszász s nyugati területeken, de Magyarországon is divattá vált manapság. Ezt követi november 1.-én a mindenszentek és november 2.-án a halottak napja.

Eredetét tekintve pogány ünnepekből táplálkozik, elvileg semmi köze a zsidó-keresztény-katolikus valláshoz,amely egy ősibb egyistenhitet utánzott le, avagy vett át bizonyos elemeket, többek között a feltámadás és a Szent Anya, Szent Nő elvét. Ez az egymásba forrás amúgy, az Újvilág felfedezése után is működött, rengeteg nép saját „isteneit” is beemelte a saját keresztény hitvilágába, saját szentjeikről nem is beszélve.

Ezzel tehát azt akarom kifejezni, hogy másabb egy afrikai törzsi keresztény és másabb egy keresztény székely parasztasszony rituáléja vallás gyakorlása során. Másabb képi elemeket használ, másabb „angyalai” vannak, bár ezek szerepköre gyakran egy s ugyanaz. De térjünk vissza a halloweenra, hiszen van gyakorlati köze a mai magyar keresztény kultúrkörhöz is (s most nem őseink Mag hitére gondolok, hanem a Szent István által felvett vallásunkra).

http://sphotos-f.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc7/926_10151288942167755_1775175893_n.jpg

Egyik pogány megfelelője a kelta Samhain (Napisten-de szerintem Sátán) ünnep, mellyel a nyarat búcsúztatták, ezért nyárvég a szó jelentése. Ez számukra az újév, mely sötétséggel kezdődik, mely megelőzte a világosságot. Ugyanez van a zsidó-keresztény felfogásban is. Mert kezdetben mi is volt? „ A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket...” Aztán mit is mondott Isten? „Legyen világosság.” Nem nagy szellemi megállapítás tehát, hogy kelta testvéreink, a sötétség eljövetelét ünnepelték. Ilyenkor eltűnik határvonal evilági és túlvilági között. Előjönnek mindenfajta lények, hogy meglátogassák az emberek világát, visszatérnek a halottak és szabadon járnak-kelnek köztünk, élők között. Nagyon fontos szerepe van ilyenkor a tűznek és a különböző lidérceket, démonokat jelképező faragásoknak, faragott almáknak, tököknek, illetve a másik világról való megemlékezésnek, amelyet történetekkel és játékokkal elevenítettek fel az ír-kelta népek is. Ilyenkor persze a gonosz, ártó szándékú erők is nagyobb teret nyernek. Áldozat tehát a legtöbb megemlékezés és dísz, ezzel nem elriasztani szándékozunk igazából, hanem mint a régi isteneknek, engesztelő ajándékokat nyújtunk saját magunk megóvásának érdekében.

Maga a tűz, mint elem, itt nem a fényt szimbolizálja. Inkább annak a jelképe, ami felégeti a hidat és szabad átjárást biztosít bárki számára, bárhova. Erre szolgálnak ilyenkor a jelmezek, elrejteni emberi valónkat, ezzel is megtévesztve a másik világból érkezőket. Mert sokszor veszélyes ez, mert nem minden elégedett, ami átjön és ami átmegy, ezt mutatja be az alábbi idézet is, kedvenc írómtól Neil Gaimantől:

– Holtan boldogabbak?

– Néha. De többnyire nem. Mint azok, akik azt hiszik, ha máshová költöznek, boldogabbak lesznek, és aztán rájönnek, hogy nem így működik. Ahová mégy, saját magadat is viszed.

Manapság persze szelídebben, ám de annál vidámabban emlékeznek meg erről az estéről. Mint minden, az elképzelések és hagyományok változtak, de szíve mélyén mindenki érzi, ez egy varázslatos éjszaka, mikor a sötétség új életre kell.